Határtalanul 2019

Ezen a napon az egész iskolának bemutathattuk a kirándulásunkat. A kíváncsi tömeg előtt először Edit néni mesélt arról, hogy mennyire fontos a nemzeti összetartozás, a határon túl élő magyaroknak mennyire számít, hogy érezzék azt, hogy az anyaországban nem feledkeznek el róluk. Ezt mi is megtapasztalhattuk, a kirándulásunk egyik nagy élménye volt a magyar közösségekkel való találkozás, a velük való beszélgetés.  Az élménybeszámolót képekkel is illusztráltuk, külön-külön meséltünk a napokról.  A négy nap alatt látott nevezetességeket, az ott tapasztalt érzéseket, az átélt élményeket nagyon nehéz fél órában átadni, de talán a reakciókból ítélve ez sikerült.

Az értékelőórát követően átrendeztük a termünket, hiszen a hatodikosokat vártuk, hogy elmesélhessük az élményeinket. A csillogó tekintetek,  az izgatott suttogások felelevenítették az egy évvel korábbi bemutatót, amikor mi ültünk vendégként. Milyen furcsa érzés, hogy most mi beszélhetünk és mutathatjuk meg az utánunk jövőknek mindazt, amiről tavaly még csak álmodoztunk! Először Zsolt bácsi beszélt a kirándulás lényegéről és céljáról,  a pályázatról, melynek köszönhetően részt vehettünk ezen a kiránduláson.  Ezt követően a négy napot  képekben és szövegben  is megmutattuk. Minden napot más-más diák elevenítette fel,  meséltünk a helyszínekről,  néhány érdekes élményről. Sikerült felkeltenünk a hallgatóság érdeklődését, hiszen a bemutató után sok-sok kérdést tettek fel, amit mi örömmel megválaszoltunk.

A kirándulás utáni első iskolai napon egy kicsit újra a kirándulásé volt a főszerep. Történelemórán mindenki kapott egy lapot, melyen értékelhettük a kirándulást, majd szóban is megfogalmazhattuk a négy nappal kapcsolatos észrevételeinket, véleményünket.  Újra átbeszéltük a helyszíneket, a főbb programokat. Így még jobban rögzültek a látni- és tudnivalók. Jó volt beszélni arról is, hogy kiben milyen érzelmeket alakított ki a horvátországi magyarsággal való találkozás. Újra felelevenítettük a helyzetüket, hogy milyen magyarnak lenni a hazánktól távol.  Beszélgettünk arról is, hogy mennyiben változtatta meg ez a kirándulás a tanárainkkal való kapcsolatunkat és az osztályközösségre gyakorolt hatását is kielemeztük.   Jó volt, hogy a tanárainkkal  őszintén beszélhettünk, s elmondhattuk a véleményünket és nagyon hálásak vagyunk nekik ezért a lehetőségért!

2019. június 2. vasárnap A negyedik napon 6:30-kor keltünk, majd a reggeli és az összepakolás után Trsat várába indultunk. Egy kevés séta után elérkeztünk az 538 lépcsőfokból álló lépcsősorhoz, aminek a megmászása már nem okozott nagy problémát, hiszen az elmúlt napokban megedződtünk, sok-sok km volt a "lábunkban". Amikor már a várban voltunk jött még egy lépcsősor, ami a bástyába vezetett.  Ott gyönyörű panoráma tárult az osztály szeme elé. A nézelődés közben  beszélgettünk egy bácsival és a feleségével akik Skóciából jöttek. Ezt követően újra megmásztuk a lépcsősort annyi különbséggel, hogy most lefelé mentünk. A szállás felé bandukolva a Recsina partján gondoltunk egy nagyot és vízre bocsátottuk az osztály csónakját. Sajnos nem sokáig "élvezte" a víz erős sodrását, hamar elázott a kis papírhajónk, de így is elkísérhettük egy darabon. Megérkeztünk a szálláshoz, ott átöltöztünk és indultunk fürdeni. A tenger hideg és sós volt, így hát a

2019. június 1. szombat 6:00-kor felébredtünk, imádkoztunk, reggeliztünk és indulhattunk is Fiuméból Pazinba, ahol megnéztük a pazini várat. Ennek a várnak az az érdekessége, hogy egy szakadék mellett van és nem fel, hanem lefelé kell menni. Miután Pazinban megnéztük a várat, bevásároltunk, elindultunk a Limski-öbölhöz, de az eredeti tervvel ellentétben Rovinjban kötöttünk ki, ahol egy kisebb városi séta után egy olasz pizzériában megettük az ebédünket.  Nagy örömünkre az ebédnél volt egy vajdasági magyar, aki segített nekünk fordítani a pincérnek, így sokkal könnyebb volt a rendelés.  A finom pizza evés és a kikötői séta után most már tényleg a Limski-öbölhöz mentünk, ahol a gyönyörű kilátás megtekintése után vettünk szuveníreket az otthoniaknak. Nagyon viccesnek találtuk, hogy az eladók magyarul próbáltak beszélni.   Az öböl megnézése után Pulába (magyarul Pólába) utaztunk, ahol a katonai temetőben megkoszorúztunk  a hősi halált halt magyar katonák emléktábláját.

2019. május 31. péntek Reggel 6:00-kor keltünk, majd kicsit álmosan elmentünk reggelizni. A finom ételek után mindenki összepakolt és elmentünk Zágrábból Abbáziába, ahol végre megláthattuk a tengert. Bizony volt, aki most látta meg életében először.  Sétálgattunk a tengerparton és megcsodáltunk egy gyönyörű parkot és a múlt század eleje óta álló nyaralóhelyeket. Nagyon hangulatos volt. Sokáig azonban nem időztünk, mert siettünk második szállásunkra Fiumébe. Az ebéd nagyon gyorsan elfogyott, hiszen várt ránk a tenger. Ilyenkor talán az sem számít, hogy a víz 16-18 fokos, hősies fogadalmak között és egymást túllicitálva ettük a finom rántott húst.  Az első apró csalódás akkor ért minket, amikor a tervezett partra nem tudtunk lemenni, mert omlásveszély miatt lezárták. A következő lejáróhoz kicsit többet kellett gyalogolni, de mi már annyira izgatottak voltunk, hogy ez sem számított. A második apró csalódás a víz hőfoka. Hát nem így képzeltük a 18 fokos vizet! A fogad

2019. május 30. csütörtök                               5 óra 30 perc. Ilyen korán még sosem mentünk iskolába, de ezt ma vidáman tettük meg, hiszen indultunk a négy napos HATÁRTALANUL! kirándulásra. Az első napunk programja Laskón kezdődött. Ellátogatunk a laskói horvát-magyar iskolába. Mivel javában tanultak az ottani diákok, mi bementünk a hatalmas, újonnan épült tornatermükbe. Kicsit irigykedtünk, nekünk is jó lenne egy ilyen épület. Az igazgatónő mesélt nekünk az iskoláról, hogy hogyan jött létre, milyen települések tartoznak még hozzájuk, hogy hány gyerek jár a suliba.  Ezután furulyaelőadással kedveskedtek az alsósok, majd az ovisok a mindennapi játékukat mutatták be nekünk, amibe minket is belevontak, amit nagyon élveztünk.  Ezek után mi is előadtuk amivel készültünk, vagyis a bábelőadást és a dalt Pécs nevezetességeiről. Aztán körbenéztünk a suliban. Bementünk az osztálytermekbe és az ovisokhoz is. Nagyon meglepett bennünke